Enciklopédia erdélyi gyerekeknek erdélyi gyerekekről és nemcsak

Vitathatatlan, hogy a Zágoni Balázs és Kürti Andrea által jegyzett Erdélyi gyermekenciklopédia örökzöld kötet, nemcsak mert a megjelenés óta eltelt öt évben nem veszített aktualitásából, sőt. Ismételten újraolvasásra sarkalja a kortárs gyerekkönyvek olvasói mellett az utóbbi években egyre népszerűbb gyerekek számára írt útikönyvek iránt érdeklődőket. Kiváló kiegészítő olvasmány az elmúlt évtizedben megjelent városokat felfedező, azok történelmét és jelenét bemutató, gyerekeknek, illetve családoknak szánt útikalauzok mellett.

A testbe szorult történetek

Tompa Andrea második kötete a Fejtől s lábtól méltán keltette fel a kritikusok érdeklődését és izzított parázs vitákat is a regény a különböző olvasatai kapcsán, hiszen kétségtelen, hogy az utóbbi évek egyik legjelentősebb és egyben legizgalmasabb regényéről beszélünk. A cím, bár első hallásra szokatlanul hangzik, a kötet több szálon futó cselekményeinek kibontakozásával egyre mélyebb jelentésrétegekkel telítődik.
A regény két én-elbeszélőn keresztül két erdélyi orvos, egy Nagyenyedről származó zsidó lány és egy barcasági székely fiú, orvossá válását, útkeresését, sorsuk alakulását és a kapcsolatuk viszontagságait mutatja be az 1910-es évek elejétől az 1930-as évek végéig.

A parodisztikus beszédmódok természetükből adódóan dinamikus viszonyban vannak a hatalmi tényezőkkel. Ennek következtében a beszédmód változatai, és szerepköre az 1989 előtti és utáni korszakban nagymértékben eltér. E két időszakban keletkezett parodisztikus irodalom közötti különbséget a politikai hatalom struktúrájában – s ezen keresztül annak az irodalmi folyamatok és szövegek uralására és meghatározására irányuló ideológiai, valamint cenzurális rendszereiben – végbement változásokból és ezekből adódóan a parodisztikus beszédmódokban is szükségképpen lejátszódó módosulásokból fakadnak. Különnemű természetük e fenti viszonyok változásának tudható be, annak, hogy 1989 után a politikai hatalmi rendszer korlátai és változó ideológiái nem telepedtek rá abszolutizáló módon az irodalmi rendszerre és az irodalmi szövegek létrejöttére.