El-beszélés

– Köszöntem szépen!
– De kérem, ki kérdezte, hogy köszönt-e szépen?
– Senki-senki, csak – köszöntem szépen, ahogy illik, no!
– Ha már így állunk, szeretném tudni, mikor is volt, amikor köszönt szépen?

– Most köszöntem szépen, kérem.
– Vagy úgy? Nem egykor, valamikor régen köszönt szépen?
– Nem-nem, most köszöntem szépen.
– Szóval tegnap-tegnapelőtt avagy még régebben, a múltban nem volt szokása köszönni szépen?
– Dehogynem!
– S mára már elhagyta egykori jó szokását, hogy köszönjön szépen?
– Már hogy hagytam volna el! Kikérem magamnak! Hát nem köszöntem szépen?
– Persze, nagyon régen. De most?
– Most köszöntem szépen, kérem!
– Esetleg én kérhetném, hogy köszönjön szépen...
– Kérem, hát én köszöntem szépen, kérés nélkül is...
– S most pedig kérésre sem akar köszönni szépen?
– Nem mondtam már, hogy köszöntem szépen?!
– Kinek?
– Magának.
– Nekem biztos nem.
– Azt meri állítani, hogy nem köszöntem szépen?! 
– Eddig nem, de legalább most köszönhetne szépen...
– Köszöntem szépen, uram!


Székely Hírmondó