Fő, hogy értjük egymást!

-A tegnap kerestelek. Nem voltál otthon?
-Nem. Az egészségbiztosító háznál voltam.
-Jó hely lehet az, biztosítja az ember egészségét. Ahogy különben a nevében is benne van... 
-Csak ott ne legyen dolgod!

-Én bizony szívesen választanám.
-Amondó vagyok, hogy kerüld, ha teheted.
-Talán neked nem fontos az egészség?
-De még mennyire!
-Ebben akkor egy véleményen vagyunk. S mondd, milyen mértékben biztosított az ember egészsége abban a házban?
-Semmilyen mértékben!
-Akkor miért hívják egészségbiztosító háznak?
-Ott csak hivatali ügyeket intéznek.
-Engemet az érdekelne, melyik házban biztosítják az egészségünket?
-Ezt ne tőlem kérdezd!
-Már hogyne kérdezném tőled! Te jártál a biztosítóháznál.
-Persze, hogy én jártam, de ott csak egy fontos ügyet akartam elintézni.
-De hát abban egyetértettünk az előbb, hogy az egészség fontos, sőt a legfontosabb.
-Én is azt tartom. Csakhogy ennél a háznál valamiféle ügyintézés folyik.
-Szerintem biztosítják az ember egészségét...
-Nem. Tudni akarják biztosra, hogy a pénz befolyt-e a kászába.
-Akarod mondani, a pénztárba?
-Nem-nem, a kászába, vagyis – magyarul mondva – a biz-to-sí-tó-ház-ba.
-Tudtommal a pénzt pénztárban őrzik...
-Márpedig románul mind kászát emlegetnek, ami házat jelent!
-S ebben biztosítják az egészséget?
-Mondottam, itt csak fontos ügyeket lehet intézni.
-Hát akkor én mégis csak felkeresem azt a házat, mert nekem fontos az egészség.
-Ahogy mész, úgy jöhetsz is!
-Szóval mégsem biztosítják abban a házban az egészséget?
-Pénzügyeket intéznek ott.
-Hát akkor csakis pénztár lehet.
-Mit bánom én!