Úgyis szabadon foglak

Munkában ért a március tizenöt, s még kokárdám sem volt. Felkészületlenségemre már készen volt a mentség, mert reggelem és estém a hazáé volt ezen a napon. Kaftánommal a cicás szatyorban reggel kilenckor indultunk koszorúzni, s megtettük, mit követelt a haza: három tucat ember előtt leróttuk tiszteletünk Petőfi Sándor szobra előtt. 

Hazafele belebotlottam a felvonulókba. Életemben nem láttam még ennyi rendőrt az utcákon.  Elfordítottam orcám szégyenemben, amiért delemet nem tudtam  a haza szeretetének hirdetésével tölteni. De zsebemben még ott dudorodott a kenőcs égő szégyenemre, az estém is a hazáé, mert ünnepi slam est zárja a megemlékezést. Így hát a délutáni kényszerkábulat után, jogos önvédelemként meglógva egyetemi óráimról elindultam a Bánffy-palotában. 
A terem sovány volt, mint a jussunk és égbekiáltó, mint reményeink, s megtelt csordultig. 
"Láng volt, mondom én ez a forradalom, 
amely darabjaira égette a szunnyadást és 
láthatóvá tette a káoszt, 
Ők mégis míg tehették újra gyújtották, 
szükség volt a fényére." 
Burján Kinga
Ezért gyújtjuk újra minden évben mi is, s ez történt nem kevésbé ezen az estén. Amennyire lehajtott fővel gyászoltam a reggeli koszorúzásnál a hiányzó ifjúságot, azt emelt fővel találtam meg este. Mert számunkra láng a forradalom, szíveké és a káoszé, pergő szó gyújtotta szalmaláng, nem beszéd piszkálta szunnyadó üszök. Ahogy pedig falnak vetett háttal néztem a tömeg cipőjét, arra gondoltam, hogy történelmi regény helyett történelmet kellene írni. 
„Hős anyád, aki nem kéri rajtad számon a szülési fájdalmakat
Hős aki kivetetteknek ha teheti, enni ad,
Hős, aki nem kővel üldözi azt, aki menedéket kér,
Hős, aki nem hibáztat akkor sem, ha tényleg tévedtél
Hős a hostadti nénike, ki minden reggel árul, 
Hős az áruló, ha az igazságot veszi pártul, 
Hős vagy, ha rágyújtasz, pedig azt mondod nem cigizel?
Hős a rohadt rák, hogy mégis az utolsó percig hiszel,
nemcsak az a hős, aki a hazáért hal meg, hanem aki eléri, hogy a hazáért senkinek se kelljen meghalnia" (Közös)

Így fojt ki a szívemből a zsugorság. Elvetettem fantáziám, hol fegyveresek rontottak ránk én meg előkapott bicskámmal ugrottam rájuk, elszórtam ábrándjaim, ahol az elnyomók rohamrendőröket küldenek ránk, kiknek plexid-pajzsát ököllel zúzom szét. Mert merengésből nem etetjük meg fiaink, s a kifojt vér sem fog új búzát táplálni. Hős mindenki, aki tesz. Hős olykor az is, aki nem. 
,, Én meg azt mondom: Ember embernek szarvasa! Az összeakadt agancsainktól nem vesszük észre,hogy semmi mást nem tudunk, mint egy helyben lökdösni egymást." (Vass Csaba)
Így szidtam le magam minden kicsinyes vitámért, mit a fáradság szűlt, minden oktalan döfésért, aminek értelme sosem volt. Mert farkas volt, van és lesz, ahogy a szükség minden pár agancsra, kicsire és nagyra, hegyesre és tompára. 
“Győzelem ha felül kerekedsz, Ha két fal közt a a kültérre rekedsz Onnan nézel szabadon szabad szemmel szerteszét, S elemzed a hősi ősök brilliántos szép eszét, Az emlék nem hal meg, csak kivirágzik, Vagy elburjánzik, Tőled függ, mivel öntözöd, Nincs emléked, elromlott az öntöződ? Csupasz vagy, kiürült az öltöződ? Hát nem látjátok szümtükkel feleim, hogy tévesen következtetünk, Szúrunk vesén minden létezőt s épp ettől létezünk, Ha valami nem hal meg, hogy akarod feltámasztani, 
Kérdezd meg Jézust a kereszten, ő aztán tud mondani.” (Morar Ervin)
Így gondolkodtam el a sok koszorún, a sok gyászos főhajtáson, mit e jeles napon boglyába raknak, s épp, hogy csak meg nem gyújtanak. Tán végre a hamu urnába kaparászása helyett gázolajat kellene öntenünk az öntözőkbe, s nem emlékeznünk, hanem tekintenünk előre, az elfeledett utódra, mit a hősök hagytak árván, a nemzetet jelölve ki önmaga örök gyámjául. 

"saját haját tépkedi ez a falrahányt balsors,
poggyászod a pót gyászod, amit hordoz a holnap,
saját magad gáncsolod mindig, pedig egész jól startolsz, 
de nekem hiába hazulsz, mert úgyis szabadon foglak" (André Ferenc)
Így fogtak szabadon az ifjú slammerek a karót nyelt ünnepnapon engem, s a jelenlevőket a Melodeus kórus felemelő hanglovain. Mert nem haltak ki a márciusi ifjak, s nincsenek is elbújva. Csak rossz helyen kerestük őket. Kívül. 


Ihlető: A kolozsvári Bánffy-palotában tartott március 15-i slam-est. Slam: André Ferenc, Burján Kinga, Ervin Morar, Vass Csaba. Zene: Melodeus. (Solymár András)