Okos emberek okossága…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én csodálom az okos embereket. És ez a csodálat, miután rácsodálkoztam magamra is, nem véletlen. Nem szerzett, egyszerűen velem született tulajdonság. És ez nálam már akkor megmutatkozott, amikor még nem is tudatosult bennem... Ott lótottam-futottam az okos emberek körül, kerestem a barátságukat, cipeltem a táskájukat, és nem egyébért, csakhogy hulljon rám is egy kis fény. Hogy higgyék el: én is okos vagyok. Mert azt már tudtam én is, hogy az emberek megítélése sajátos. S ha látják, hogy kiknek a társaságában jelenek meg, elterjed majd rólam is.

Kérdés persze az is, mitől okosak az okos emberek? Almamagot esznek? Mert a feleségem szerint ezért. És amikor fiatalkoromban egy hétig almamagot ettem én is, majd elkeseredve tapasztaltam, hogy nem történik velem semmi, amikor feltettem a világ legokosabb kérdését, vagyis, hogy nem érzek semmi változást magamon, a feleségem, rögtön lecsapott. – Nincs semmi változás, azt mondod? – Igen - válaszoltam. - És a kérdés? - Az mi? - Fel tudtad volna tenni ezt a kérdést, ha nem eszel almamagot? Szóval így!
Viszont, ettől függetlenül is csodálom az okos embereket. A román parlamentben 133 doktori fokozattal bíró képviselő van. Hogy ez nem is sok egy hatszáz tagú parlament esetében? És persze kérdés az is, hol kellene üljenek a legokosabb emberek, ha nem a parlamentben? Igazuk van, persze, esetleg a kormányban. De azt is mondhatnám, ott is vannak doktori fokozattal bíró emberek. Ezért is mennek ma olyan jól a dolgok az országban... Mert ha valaki doktor, mondjuk jogász doktor, akkor nem kell 1oo.ooo lejt fizessen, hogy bekerüljön az ügyvédi kamarába… Egyből kamarai tag lesz. Aki doktor, az könnyen kap egyetemi kinevezést is, hisz már asszisztens sem lehet senki doktori fokozat nélkül. És így tovább, és így tovább. Az igazgató tanácsosi címről és a pénzről most nem is beszélek. Nehogy az terjedjen el rólam, hogy irigy vagyok.
Persze itt le is zárhatnám az eszmefutatásomat. De nem tudom. Mert az okosak sajátossága – és ezt önök is láthatják nap mint nap –, hogy okosak a családtagjaik is. Egyből megokosodnak ők is. Rögtön kinevezik valahová igazgatónak. Irodavezetőnek. Vagy ha másnak nem, titkos tanácsosnak. Ez viszont, ha jól meggondoljuk, még tudományosan is elfogadható. Mert ott vannak a gének… Egy családon belül csak egyforma emberek születhetnek. Egy családból csak egyfajta emberek kerülhetnek ki. Ahonnan okosak, onnan okosak. S a feleségek...? A sógorok… A komák...? Hogy rögtön megokosodnak ők is… Pedig esetükben nem is beszélhetünk a génekről… Nem. Vagy talán az is lehet, nem is okosság, ami annak látszik?