A nő válaszol

Beszéljünk a nőkről címmel nemrég vitaindítű írást közölt Gergely Tamás az eirodalom.ro-n a női írókról, hiányukról. Most László Noémi, az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnökének reakcióját közöljük: hogyan is látja ezt a kérdést egy költő(nő). Adorjáni Panna, Láng Orsolya, Jobb Boróka, Varga Melinda, Jancsó Noémi, Gergely Edit, Gergely Edó, Egyed Emese, Nagyálmos Ildikó, Papp Zakor Ilka, Máté Angi, Tompa Andrea, Selyem Zsuzsa, Szőcs Petra, Márton Evelin, Káli Király Kinga, Kali Kinga, Szalma Réka, Domokos Johanna, Farkas Wellmann Éva, Szilágyi Júlia – ez csak kapásból eszembe jutott, még csak ABC-sorrendbe sem szedett pár név: mindannyian nők, Erdélyben születtek, még ha nem is itt élnek épp mindannyian.

Nők, akik verset, regényt, novellát, mesét, esszét, tudományos értekezést, könyvismertetőt, doktorátust írnak, köteteket jelentetnek meg, rangos irodalmi díjakat nyernek, miközben macskát tartanak, gyereket nevelnek, férjük van vagy volt vagy lesz, lakást vásárolnak, autót vezetnek, nyaralni mennek, síznek és bicikliznek – mi kell még?

 Nem az ő problémájuk, ha nem mindenki tud róluk, attól ők egészen hangsúlyosan léteznek. Ó, és a kiadók? Tessék, kérem, bármelyik Erdélyi kiadóban, irodalmi lapnál körülnézni, és kiemelni a sokadalomból azt, amelyiknek munkaközösségében 1. nincs nő, 2. nem túltengő a női jelenlét. Hogy a főszerkesztők, kiadóvezetők nem mindenhol feltétlenül nők? Ez sem az említett nem hibája. És sem tér, sem idő nincs itt most elmagyarázni: miféle pszichés, szociális, kulturális vagy akár fizikai tényezők határozzák meg Kelet-Európában még mindig azt: ki, miért kerül vezető pozícióba. Nyugatabbra már kicsit másként van ez. Persze, az már a család válságához is köthető. Mert minden téren egyszerre kiemelkedőt még a nő sem nyújthat. Bár ezt továbbra is folyamatosan – és jogtalanul – elvárják tőle.

László Noémi, nő