Írt, rajzolt, mondott, ivott, kártyázott és még nagyon sok mindent csinált. A huszadik század talán legeredetibb udvarhelyi arca volt. Van valakink, akinek az irodalmi öröksége egyszerre elszomorító és mégis nevettető: Tomcsa Sándor írásaiban lépten-nyomon irónia, szarkazmus és az egyszerű emberekkel való együttérzés van. 120 éve, 1897 augusztus 27-én született és csupán 65 évig élt – de azt mind Székelyudvarhelyen, hiszen soha nem tudott elmenni innen. A legenda szerint egyszer elindult a vonattal, de a kicsi állomáson leszállt. Nem részletezzük élet-rajzát, hiszen az több helyen megvan, monográfia is született róla.

A Boldog Észak szerzője bevallása szerint mindig hajnalban ír, illetve írt. Kun Árpád soproni származású, bölcsészkaron végzett Budapesten, sokáig Franciaországban élt és a bordeaux-i egyetemen lektorként dolgozott. 2006 óta él Norvégiában családjával, otthoni betegápolóként dolgozik egy kis településen. Versei, novellái a nyolcvanas-kilencvenes években már jelentek meg, a sikert azonban az első regénye, a 2013-ban a Magvetőnél megjelent Boldog Észak jelentette. Júniusban közönségtalálkozója volt Székelyudvarhelyen, akkor beszélgettünk.

- Három éve jelent meg a Boldog Észak – a regény sikere mennyire változtatta meg Kun Árpádnak, az embernek az életét?

- Sok ilyen kérdésre próbáltam válaszolni, tehát sokat kérdeztek és az embernek játszania kell egy szerepet, a sikeres könyv írójának szerepét. Rengeteg szerep van az életben és egyre többet kell játszani. Író vagyok, apa, illetve házi ápoló és most lett egy másik szerepem is.

Anyai ágon Áprily Lajos dédunokája és Jékely Zoltán unokája, írni a nyolcvanas években kezdett, első novelláskötete 1994-ben jelent meg Félelem az egértől címmel – azóta több regényt is írt, de ismert magyar filmek forgatókönyvét is jegyezte. A színész-énekesnő Péterfy Bori testvérének az útütő irodalmi sikert a Kitömött barbár című történelmi regénye hozta meg.

- Rak-e terhet egy íróra az, hogyha olyan felmenői vannak, mint neked a nagyapád, illetve a dédapád?

- Az embert szorongással tölti el a nagy ősök árnyéka, ha ugyanazon a pályán akar indulni, de minél távolabbiak ezek az ősök, ez az árnyék annál illékonyabb. Az embernek az apjával van elszámolni valója vagy az apja világához képest lesz valamilyen vagy valaminek az ellentéte.

Azt hitték egykor róla, hogy erdélyi, holott zalai. De sok szállal kötődik - például Kolozsvárhoz és Székelyudvarhelyhez is. Sikeres költő, író és szerkesztő, akinek tevékenysége sokoldalú: mostanában Szűcs Krisztiánnal, a tavaly megszűnt Heaven Street Seven zenekar frontemberével is fellép Szűcsinger néven, egymás verseit és dalait adják elő. Nagy focirajongó is, a Zalaegerszegi TE szurkolója.

- A kilencvenes évek végén irodalmi berkekben sokan azt gondolták, hogy Szálinger Balázs egy erdélyi költő. Ez miért volt így?

- Mert az első könyvem itt jelent meg Kolozsváron, az Előretolt Helyőrség Sorozatban. A Helyőrség-kötetek hátlapján rajta volt akkoriban a szerző neve, születésének éve és helye. Az utolsó javításkor kihúztuk azt, hogy Keszthelyen született, csak annyi maradt, hogy született 1978-ban, és pont. Mivel ez Kolozsváron jelent meg és sok közlésem nem volt magyarországi irodalmi lapokban, innentől kezdve teljesen egyértelmű volt, hogy erdélyi költő vagyok. Utána nyilván erre rá is játszottunk, mert nem cáfoltam gyakran.