Korunk 2013. június

Több mint két évtizeddel a felemás rendszerváltás után még mindig restitúciós gondok vannak Romániában. Egy nemrég végzett felmérés szerint a történelmi egyházak például 2 522 igénylést nyújtottak be, s ezeknek csak a fele nyert kedvező elbírálást. Viták vannak az erdők visszaadása körül is. Az Apor, a Bánffy, a Bethlen, a Haller, a Kendeffy, a Kemény, a Kornis, a Mikes, a Teleki, az Ugron, a Wass, a Wesselényi családok leszármazottjai ugyancsak éltek a restitúciós törvény nyújtotta lehetőségekkel. Erdélyben, Bánságban a Partiumban és Máramarosban kb. ötszáz olyan udvarház (nemesi lak) maradt meg, amely művészettörténeti értéket képvisel. Ezek jelentős része is fokozatosan visszakerül egykori tulajdonosához.

Milyen sorsot szánnak az örökösök a visszaszerzett vagyonnak? Szép példáit láthatjuk az erdélyi és partiumi kastélyok/udvarházak újjászületésének (Marosugra, Altorja, Keresd, stb.), közösségi rendeltetésű vagy turisztikai célú hasznosításának. Az Erdélybe hazatérő örökösök fiatalabb nemzedéke korszerű vállalkozásokat indít be, minek következtében növekvőben a „visszaszerzett szülőföld” népességmegtartó ereje.

Júniusi lapszámunk ezt a témát igyekszik körüljárni fiatal szakemberek (jogászok, művészettörténészek, erdő- és gazdamérnökök, intézményvezetők, stb.) és hazatelepedő vállalkozók bevonásával.