A Látó novemberi számában az ápoló megfürdeti Hajnal Ágnest. Nem volna ebben semmi különös, ha Krusovszky Dénes regényrészletében a kór által eltorzított testű, félig mozgásképtelen Hajnal Ágnes nem őrizte volna meg valamiképpen mégis törékeny nőiességét, félénk kacérságát, ösztönös csáberejét, és ha ott a betegek fürdőjében nem történne kettejük között valami egészen fantasztikus dolog úgy, hogy tulajdonképpen nem is történik semmi.
Nem egyszerű feladat "kedvcsinálót" írni egy szépirodalmi folyóirat aktuális száma elé, hiszen az embernek vagy van kedve szépirodalmat olvasni vagy nincs. Ha van, minden bizonnyal kedvére lesz majd a Látó októberi száma, amelyben Parti Nagy Lajos a Grafitnesz című kötet utolsó ciklusából már ismerős Dumpf Endre verseiből, vagy inkább noteszlapjaiból közöl újabb részleteket.
Az irodalomkedvelők megszokhatták már, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Bulgakov kávéház teraszán megkapják a magukét. E beszámolóban a csütörtöki, augusztus 17-i nap két eseményéről lesz szó, László Noémi költő ezen a napon két beszélgetést "vezetett le" a tőle megszokott alapossággal. Először a Helikon-estek keretében beszélgetett három művésznővel, Sánta Miriámmal, Márton Evelinnel és Varga Melindával. Mivel a beszélgetés a Láthatatlan álarc fantázianevet kapta, a meghívottak erre a címre írtak szövegeket, vagy olyan korábbi szövegeket olvastak fel, amelyek kapcsolód(hat)nak ehhez a címhez.
Egy „szociálisan aktív költőt”, az erdélyi magyar „minőségi mennyiséget” ismerhette meg a közönség Karácsonyi Zsolt személyében csütörtök este a kolozsvári Bulgakovban, az Álljunk meg egy szóra! beszélgetés-sorozat legutóbbi állomásán. Az idézett meghatározásokat a házigazda, László Noémi találta mondani, utóbbit olyan értelemben, hogy Karának fontos a minőség, de ha öt verseskötete mellé odaszámoljuk a fordításköteteit is (románból prózát), mennyiségi tekintetben is jól áll.
A 7. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét zárult le vasárnap a kincses városban. A hagyományokhoz híven az utolsó programpont idén is a közösségi versmondás volt a Fogoly utcában, ahol ezúttal a 200 éve született Arany János verseit szavalták együtt az összegyűlt versbarátok. Szombat este a Bulgakov Irodalmi Kávéházban a könyvhét programjainak keretében adta át a kávéház tulajdonosa, Nagy Elek felajánlásával létrehozott Méhes György díjakat az Erdélyi Magyar Írók Ligája képviseletében Karácsonyi Zsolt elnök. Amint azt már korábban tudni lehetett, a 3000 eurós nagydíjat ezúttal Szálinger Balázs kapta 360° című verseskötetéért, míg az 1000 euróval járó debütdíjat Tamás Kincső kapta A Csinált-patak állatkertje című prózakötetéért.
Egy derűsen anekdotázó író estjéről a legnehezebb beszámolót írni, hiszen szinte lehetetlen visszaadni a beszélgetés jó hangulatát. A kolozsvári Bulgakov Café és az Erdélyi Magyar Írók Ligája közös, Álljunk meg egy szóra! című beszélgetéssorozatának legutóbbi vendége, Nagy Koppány Zsolt éppen ilyen nehéz helyzet elé állított. László Noémi jó érzékkel terelgette a meghívottat életének történetén, a közönség pedig nagy nevetések közepette tudott meg egyre többet és többet a székelyudvarhelyi származású, jó ideje Budapesten élő íróról.
Sosem rendőröztek még annyit Bretter-körön, mint Borcsa Imola estjén
Több dicséret hangzott el, mint negatív kritika Borcsa Imola hétfő esti Bretter-körén a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Bár a Bretter György Irodalmi Kör – főként régebbi tagjai szerint – sokszor inkább vérpadként fungál a bátor fellépő számára, mintsem baráti vállveregetések és kedves bátorítások fórumaként, a fiatal prózaírót – aki másodszor volt a kör meghívottja – valósággal elkényeztették a hozzászólók. Az első, Blanka című novella felolvasása után André Ferenc Bretter-elnök vitaindítójában felhívta a figyelmet arra, hogy Borcsa Imola erőssége a részletezésben rejlik, nagyon érzékletesek a képei, majd az alelnök, Gothár Tamás irányításával elindult a vita.
A nevem Abdul Mahmud Khalil. Elmondok nektek egy történetet egy nőről. A nevét azonban – kegyeleti okokból – el nem árulhatom. Nyugodjék csak békében a gyönyörűm a föld gyomrában, ott, ahová én küldtem le őt. Ezt a káprázatos teremtményt az isztambuli piacon vettem észre, éppen ezen a helyen, ahol most is állok, jóllehet többezerszer leterítettem azóta az imaszőnyegemet – vagy tíz éve is megvan már ennek. Allah ily pompás teremtményét aligha hordta addig a hátán a Föld. Bőre, akár a damaszkuszi selyem, szeme, mint a smaragd, ajkai rubintkövekhez voltak hasonlatosak. Még rám se nézett, és már beleszerettem.
Budapest után Kolozsváron is bemutatták Karácsonyi Zsolt A Krím című legújabb verseskötetét, amely a budapesti Orpheusz Kiadónál jelent meg. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnökeként, a Helikon főszerkesztőjeként is ismert költővel Balázs Imre József költő, irodalomtörténész beszélgetett a Bulgakov kávéházban pénteken.
Farkas Wellmann Endre A római disznó című új verseskötetét mutatták be a kolozsvári Bulgakov kávéházban február 1-jén.Az est házigazdája, Boros Lóránd előrebocsátotta, hogy nincs nagy gyakorlata a könyvismertetőkben, de mivel a szerzővel „együtt bukdácsoltak” a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–néprajz szakán, nem utasíthatta vissza a felkérést. Boros a budapesti Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent kötet szerkesztőjét, Szőcs Gézát idézte, aki szerint „Néró megnyalta volna a tíz ujját, ha tényleg ilyen verseket tudott volna írni”.